csöngetnek a belső ajtón...már megint nyitva hagytam az ajtóm (mikor hozhatták az ebédem)...a felső szomszéd mindig ilyenkor beszól....most is, egy kis csokor gyöngyvirágot látok nála,  felfelé menőben a lépcsőnhonnan szedte?a ház előtt (tényleg, én is láttam a napokban, csak akkor még ne voltak…

ma is kitörtem,ez már mindig igy lesz?a tegnapról maradt négy csekket befizettem a postán, és akkor már nincs visszaút...:)tele a város emberekkel, nyugalmas padokat kerestem parkokban, de mindenhol megzavartakpatikába sajnos nem mehettem, csak délelőtt szabad, az öregsávban, pedig van nekik…

ma is renitenskedtem,? nem... muszáj volt elmennem a postára, a nyugdijam nehogy visszaküldjék, bár sikerült telefonon érdeklődni s kiderült, csak 5-én fogják, de ma vagy holnap tanácsos elmenni....jövő héttől nem tudni mi lesz...új szabályok... el is mentem, előirás szerint: maszkban, kesztyűben…

ma renitens voltam, úgy is mondhatjuk5 hét bezártság után, miután kivittem 7 azaz hét db szemeteszacskót (maradt még) nem volt kedvem visszamenni odúmba, a  simogató napsütésből, kint maradtam ,,,a napon, sétáltam is körbe a háztömbünket meg egy kicsit a merőleges utcán....voltak emberek, kerültem…

  milyen gazdagok lettek a faágak hogy dicsekednek friss leveleikkel ó de boldogok, beteljesültek... még nem gondolnak a tikkasztó nyárra se a búsan levélhullató őszre... milyen igazuk van! csak vannak...mindenki örömére

  A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM újabban tallózik, most én is a legújabb irodalmi vonatkozású cikkéből örömmel,,,,mert már a cimlapfotónál lányomra bukkantam...aki annak idején állandó szerzője volt a lapnak! :)A napló és a tárca…

hurrá!!! egy igazi HEGEDŰMŰVÉSZ a családban!!!!!méghozzá nem is távoli rokonükanyám Mária Ungár (BAK) (-1880 november 6 )testvérének: Bak Jakabnak  (1830. Szeged      -1888. április 2)   a fia: BAK ADOLF   (1877. december 28. Pécs,    -1943. szeptember , 13 (65)                                     …