Gyurit még egyetemi éveim legelején ismertem meg
emlékszem, a bőröndöm taszigáltam volna fel a villamosra a kollégium előtt, mikor az előző ajtóból hátrairamodott, és gálánsan felsegitette....
első éves jogász volt s tiszta Alain Delon, ugyanabban az épületben, a Hősök Kapujánál volt az ő kollégiumuk is, csak más bejárattal...
legközelebb a gólyabálunkon találkoztunk.
ő nem is táncolt mással, folyton vissza-visszakért (pedig hú de kapós voltam akkor)
összemértük a kezeinket, passzolt--- meg a szavaink is, minden a helyén...
persze haza kisért (persze ő a sok vállalkozó közül.), ez nem is volt kétséges máris, mintha összetartoztunk volna
s persze következő hétvégén együtt mentünk a Belvárosi Moziba, valami ragyogó Schirley MacLaine filmre (tetszett nekem is bár kissé zavart Gy lelkesedése) Legénylakás! az évszázad keserédes szerelmi története
hazafelé úton átkarolta vállam, a Tisza-part felé mentünk , kerülővel, kissé akadozott a beszéd, inkább csak csendben voltunk, egyszer mondta is..idézte valahonnan: .de minden beszédnél szebben beszél a tett )....emlegetett is egy másik hasonló filmet amit következő héten adtak
lehet, sőt biztos, hogy nem értettem jól, hogy ez is terv volt, hogy megnézzük együtt
azt hiszem kicsit zavarban voltunk mindketten(?)
de én szokásosan hazautaztam hétvégén anyámhoz,, minden kiment a fejemből,
s ezzel vége is szakadt tulajdonképpen mindennek
a szobatársaim vihogva újságolták, mikor hét elején visszatértem, hogy keresett az "udvarlóm" a koleszban, ők jelentették neki, hogy hazautaztam, de gyakorlatilag szétvihoghatták s jövőnket.
aztán beszélgettünk még az egyetemi könyvtárban, elég sután .. az elmaradt a randevúról is, de újat nem beszéltünk meg
aztán ő is elutazott haza, Balatonalmádiba, és késve (napokat tán heteket ) érkezett vissza...közben a barátja (azóta hires, kitüntetett, orvosi jogi esetekkel , műhibákkal foglakozó ügyvéd) elhiresztelte, hogy Gyuri belefulladt a Balatonba! S én képes voltam el is hinni ezt a rossz tréfát... Majd beleőrültem...
aztán, más fiúk kezdtek foglalkoztatni
de azt hiszem, egy se illett volna úgy hozzám, mint ő
emlékezetemben örökfiatal maradt...(tán ezért se kérdezősködőm utána a volt barátjánál, , akit tulajdonképpen miatta vettem fel a fb-ra)
az viszont eszembe jutott, ha lett volna mobiltelefon a mi időnkben, tán a mi sorsunk is másképp alakul (azzal a 2.mozival) .. nem csak Romeo és Juliáé....
