újabb napi élőbeszélgetés

egy meseirónővel, ki költő is, de most fogta magát és regényt irt

egy képzőművész lányról (eredetileg ő akart az lenni)

kriziseiről, anyja majd szerelme elvesztéséről, mér családosként visszatekintve e korszakra

izgult a beszélgetés előtt, de ennek nyoma sem látszott (jól beszélt, csak a hang volt olykor visszhangos)

de a lányom mindig valóban egy szilárd pont és mentsvár a beszélgetőknek

néha úgy tűnik, hogy mázsás súlyokat vontat, s mindig mosolyog mellé

közben fiát a férjével kiüldözve - igazán nem jó szivvel - az udvarra