ilyet akkor szoktak csinálni, ha valaki meghal...
a bácsi aki a nyitott kapuban mindig szorgalmasan dogozott, kerékpárokat javított, beszélgetett közben, barátságosan, sokan voltak nála általában, ...én is egy-kétszer hozzáfordultam valami banális kérdéssel, kedvesen válaszolt...
többé nem fog biciklikkel sem ügyködni, az lehetett az élete, mindig csinálta, jó időben, rossz időben, hétköz- és ünnepnap, járvány előtt járványban....
a kapu belsején gyerekrajzot láttam krétával,,,, azt se látni már.. őt se....akinek készitette, tán az unokája?
csak úgy egyik napról a másikra tűnt el, s lett helyette ez.....
---
aztán vasárnap este belém sajdult egy hir, Bálint György ,Bálint gazda csendben elment....
elvesztette szinte mindenkijét. aztán is érték megpróbáltatások, de új életet tudott kezdeni, mosolyogva, tevékenyen, gazdagon...
most egy ország gyászolja
--
azt a kerékpárjavitó öregembert csak a város, egy része, akik ismerték és szerették....
----
anyukám mondta egyszer, hogy a temetéseknél látszik a különbség ki milyen életet élhetett...
--
lányom ágáll amellett (mással kapcsolatban), hogy nem csak a hires emberek, érdemelnek odafigyelést, képeznek értéket
....
igaz is, minden ember értékes, ha teszi a dolgát
csak szivvel-lélekkel tegye
kinek mi a dolga
akár az oltás....
akár kerékpárjavitás is
---
nyugodjanak békében!
