rögtön éreztem, hogy valami baj van, ahogy bekapcsolt a messenger a hivás nyomán

unokám el is fordult...

mi baj van?

nagy nehezen kiderült, hogy névnapja van, másodszor is az évben... és én ezt nem tudtam, meg is feledkeztem róla (tán az elsőről is:( mert mi nem szoktuk tartani a névnapokat, de egy ilyen kisfiúnak mindent tartani kéne, duplán, triplán...)

kérte a játékokat, a szgép elé is cipeltem egy csomót, amik már előkerültek, nagybabát (azt küldd el postán! (de hát nem mehetek a postára se:(  plüssöket , egy kis macit is ajándékdobozzal (nyissuk ki!)



de aztán elunta a mutogatásaimat

a virtuális világot nem lehet kézbe venni, belátom....

a legvégén csak annyit mondott, kétszer is, hogy bocsi, viszlát

de éreztem,hogy haragszik...

irtam is a messengerre, fel is hívott az anyja  kiderült ki vagyok hangosítva

és rögtön tisztázódott valami

NEM HARAGSZOM CSAK SZOMORÚ VAGYOK --  mondta az unokám,s  ettől én még szomorúbb lettem...

elkezdtem hablatyolni,hogy nem a tárgyak a fontosak , hanem az hogy szeressük egymást...

kész volt az azonnalj  válasz erre is:

akkor add föl a szeretetedet postán.....

(de hát kell ahhoz posta? :)