nem is tudom, mit írjak...
nagyon jó dokumentumfilm, művészi is, méltán kapott egy csomó dijat, jószerivel ahol csak előfordul, mindenütt tarol
de nem is tudom filmként kezelni
táncként sem (egyébként a Vígszinházban képtelen voltam megnézni, jegyet szerezni rá, s kiderült január 5-től nem is játsszák, mert a fiatalabb szereplő a párosból terhes lett. Micsoda diadal ez is az életnek, az élet eufóriájának !)
Fahidi Évának 39 rokona, szinte minden hozzátartozója odalett...
óhatatlanul arra gondolok, hogy ő azért is maradt életben, s ilyen jó sokáig, hogy mesélhessen róluk is, meg hogy miken ment keresztül őmaga Auschwizban, ő egy élő mementó
megírta könyvben , most meg eltáncolja, átadja
viszonylag kevés szó esik táncpartneréről a fiatal, kedves táncosnőről, pedig kellene.... érzékeny, szeretettel teli, s a premiere utáni összeölelkezésükkor mintha az ő megrendítő sirása hallatszott volna ki az ölelésből...
átlényegült az Éva fiatal másává.......
még egy dolog elgondolkoztatott ami épp most foglalkoztat... (. az előző bejegyzésem!)
hogy el kellett volna menni, még 35- ben (legalább)... (s képletesen szemrehányást is tesz apjának,, hogy ezt elmulasztotta, (helyette feláldozta a családját (na mellette magát is)
na és az egész.... a próbák, a beszélgetések...a görnyedt járás, kis bicegés, aminek nyoma sincs a szinpadon! a szomorú, elgondolkodó arca, és a derűs mosolya!
nem sírtam én se, mint ahogy ő se (anyja megtiltotta neki...)
de felzaklatott ( a trauma ilyen hangzik el a filmben, ugyanott vagy, nincs rá megoldás)
heten voltunk a moziban (de így legalább nem zavart senki, végig döbbent csend volt) (egyébként én "rendeltem meg" a filmet)
azért egy ilyen filmet nem ennyi embernek kéne megnézni!
nagyon jó dokumentumfilm, művészi is, méltán kapott egy csomó dijat, jószerivel ahol csak előfordul, mindenütt tarol
de nem is tudom filmként kezelni
táncként sem (egyébként a Vígszinházban képtelen voltam megnézni, jegyet szerezni rá, s kiderült január 5-től nem is játsszák, mert a fiatalabb szereplő a párosból terhes lett. Micsoda diadal ez is az életnek, az élet eufóriájának !)
Fahidi Évának 39 rokona, szinte minden hozzátartozója odalett...
óhatatlanul arra gondolok, hogy ő azért is maradt életben, s ilyen jó sokáig, hogy mesélhessen róluk is, meg hogy miken ment keresztül őmaga Auschwizban, ő egy élő mementó
megírta könyvben , most meg eltáncolja, átadja
viszonylag kevés szó esik táncpartneréről a fiatal, kedves táncosnőről, pedig kellene.... érzékeny, szeretettel teli, s a premiere utáni összeölelkezésükkor mintha az ő megrendítő sirása hallatszott volna ki az ölelésből...
átlényegült az Éva fiatal másává.......
van egy érdekes jelenet ill kettő, még a film elején, mikor botlatóköveket helyeznek el a régi házuk elé, ami azóta persze máshogy néz ki, a végén megkérdik be akar-e menni, nem, mondja határozottan pedig belülről egy asszony már nyitja is a kaput) nem, isten őrizz mondja, és elfordul és próbál mosolyogni.. aztán van egy szövegrész, egy álom, amiben be akar menni a házba, de szörnyeteg állja az útját, aki nem engedi be,,,(valószinű az álom volt előbb!)
még egy dolog elgondolkoztatott ami épp most foglalkoztat... (. az előző bejegyzésem!)
hogy el kellett volna menni, még 35- ben (legalább)... (s képletesen szemrehányást is tesz apjának,, hogy ezt elmulasztotta, (helyette feláldozta a családját (na mellette magát is)
na és az egész.... a próbák, a beszélgetések...a görnyedt járás, kis bicegés, aminek nyoma sincs a szinpadon! a szomorú, elgondolkodó arca, és a derűs mosolya!
nem sírtam én se, mint ahogy ő se (anyja megtiltotta neki...)
de felzaklatott ( a trauma ilyen hangzik el a filmben, ugyanott vagy, nincs rá megoldás)
heten voltunk a moziban (de így legalább nem zavart senki, végig döbbent csend volt) (egyébként én "rendeltem meg" a filmet)
azért egy ilyen filmet nem ennyi embernek kéne megnézni!
