ma csak beszélgetésnek indult, nem is készültem szöveggel , de később ahogy alakult elővettem két rövidet

a beszélgetés témája a volt , hogy az egyetem irodalmi pályázatára milyen rossz páyaművek születtek ,amikből az derült ki, hogy mennyire olvasatlanok a  mai egyetemisták (nem lepett meg)

s hogy mennyire fontos lenne az olvasottság, hiszen arra épitkezhetünk

eszembe jutott unokabátyám egy verse, amire azt a megjegyzést tettem , hogy van egy kis ógörörg beütése (ő sértésnek vette, pedig nem annak szántam, sőt)

és amikor én irtam szkhüllékről és charaibdiszekről vissza akart vágni azzal, hogy itt is van ógörög beütés, de én visszaregaltam, hogy nem szégyen az

most felolvastam ezt a rövidet (azt se tudva vers-e)

és egyet, amit unokabátyám is sokra tartott , "aranykoromhoz" kapcsolt

pedig egy álom tövábbértelmezése volt (persze az álmot nem mondtam el)

s kiváncsi voltam a vezetőnk véleményére

piros kabátban

elmentem magam mellett
azaz nem is
csak valaki, aki voltam
már másodszorra
s piros kabátban
(évek óta nem hordok pirosat)
mégis én voltam

vagy egy alteregom
 a multammal)


nagy hallgatás követte

Karinthy Találkozása egy fiatalemberrel jutott eszébe róla (nekem egyáltalán nem)

de aztán mégis jónak találta (remélem, nem csak rámondta)

inkább az lepett meg, hogy az álmom és a vers után olvastam egy cikket, amiben arról volt szó, hogy az élet vége felé jelenhetnek meg az alteregók...

hátborzongató

én erről nem veszek tudomást

hiszen egész jól nézek ki a fotókon, is nemde ? :)






(bár arra is utaltam, mintha kiapadóban lenne a lirai vénám, 7 évem elteltével.... s ezek már mintha búcsúversek is lennének - ezt is helybenhagyta)