úgy jött ki a lépés, hogy fel kellett utaznom hétfő délelőttre Budapestre, s ahhoz nekem el kell indulni előző nap, amikorra esett pont erev Ras Hasono vagyis szinte legnagyobb ünnepünk az új év előestje, először arra gondoltam, felutazok korán és elmegyek valami pesti zsinagógába 6ra, de ez nálam elérhetetlen teljesitmény lenne, újabban, délelőtt elindulni bárhova is (ilyenkor még alig vagyok)...jött egy ötlet, megszakítom a délutáni utam és beugrok a szegedi zsinagógába, tán még az ünnepi vacsorára is, ha van későn vonat tovább Pestre, , s lám lett (igaz hogy mint utólag megtudtam, csak vasárnap volt egy 20, 45ös, de az nekem pont jó volt)
hát így lőn, hogy nem az állomásra mentem, hanem elgyalogoltam szépen a Hajnóczi utcán át a zsinagógába, hol tárt ajtók fogadtak, diszvilágitás, fehérben, s már meglepően sokan is, a kapuban V K puszival várt és jókívánságokkal a családomnak is, aztán is jöttek oda hozzám Vhelyről ismerős (U.ZS) meg régi makóiak,..szóval otthon voltam, s nem is tudtam megint nem gondolni őseimre akik ugyanezek közt a gyönyörű falak közt és főleg kupola alatt imádkoztak,
azon is elkezdtem lamentálni vajon hol ülhettek, de eszembe jutott, hogy ősanyáim csakis a karzaton,,(ami ilyenkor üres)...(csak koncertekre telik meg)
a rabbih megint elég lapos beszédet mondott, csak az volt benne új, hogy az év változást is jelent héberül, és tudatosan változtassunk (hát ez rám is férne)
finom volt a kiddus után a vacsi is csak rengeteget kellett várni rá, (pedig előttünk volt, hűlni) így aztán gyorsan kaptam be a vacsit, taxival menve az állomásra, s még vagy fél órát vérhattam a vasutállomáson, de azért már visszafelé menet csináltam pár felvételt Szegeden a kivilágitott gyönyörűségünkről búcsúzóul
másnap délután, mikor már nem volt dolgom, gondoltam elmegyek sófárt hallgatni (anélkül nem újév az újév)a Frankel volt legközelebb...zárt kaput találtam, bár bentről mintha fények szürödtek volna ki, és az udvar mélyében ücsörgött egy alak , aki nagy nehezen a kapuhoz vánszorgott miután intettem neki,
nem nyitotta ki a kaput, a rács mögött,komoly vallatásnak, faggatásnak vetett alá, s végül megnézte a táskám is, van-e benne szúró szerszám
a kérdései roppant érdekesek voltak: mit keresek itt, (istentiszteletet), mely részét akarom ? (sófárfújást). voltam-e már itt (hogyne, rengeteget. többek közt a lányom esküvőkén) mikor volt az (7 éve) van itt ismerősöm (persze a lányom, az anyósa ... hirtelen nem jutott eszembe a rabbi, Verő Tomi, pedig vele is ismerjük egymást:)..)
nagynehezen beengedett, rosszalló fejcsóválásomra azt mondta csak a munkáját végezte
de szerencsém volt
tökio, pont többszörös sófárfuvásra léptem be a zsinagógába (alig voltak) de a sófár betöltötte a termet, többszörösen is (ha százszor nem is) egyszerűen kinyilt a szívem rá,,,elmondhatatlan a hatása
aztán vége lett hirtelen,elvonultak a férfiak táslih előtt. volt vagy négy nő, aki elszéledtek
.én mentem tovább a Dohány utcai zsinagóga irányába, (itt voltam annak idején nagymamámmal, ide járt az apai ágam, az utcában is lakott a dédapám) hát teljesen zárva találtam (majd 6kor nyit, de akkor már unokámmal lesz "randevúm")
igy behuppantam a pár méterre levő Magvető caféba... pont egy olyan asztalhoz, ami fölött lányom képe is...igy lett egy kis otthonosságérzetem a jól szervirozott kávé, meg jó könyvek mellé....
