Jó lenne már zöldágra vergődni Isten (és a túlvilág) kérdésében. de úgy tűnik, ez titok.
vagy legalább is nem lehet örökre megszerezhető s örökérvényű bizonyosság(?)
De mostanában olvastam valami biztatót. Véletlen(?) bukkantam rá, a könyvtárban.
Azt hiszem Czigány György írja egy folyóiratban megjelent Adyra gondoló versében ezt:
"Haláltusában hadd segítsen
hogy egyszer átölelt az Isten"
Hát mindig nem ölelhet, de egy ölelés is elég...kell hogy legyen segítő bizonyosságnak
Ady hogy is írta ? (mert erre reflektál Czigány)
"Mikor a lelkem
roskadozva vittem
csöndben és váratlanul
átölelt az Isten"
Ha visszagondolok, legalább egy ölelés már nekem is kijárt... ha régen is volt, elégedjek hát meg vele, és merítsek belőle erőt
mert s megint Ady.
"őt , a fényest, nagyszerűt
mindörökre látom"
Pedig ugyebár csak egyszer ölelte meg?!.... és mégis.... mindörökre...
