egyetemista koromban volt egy költői kör a bölcsészkaron. ÉGESS! volt nagyratörő neve.
Rigó Béla, Vári Péter, Kelemen János (Jimmy) és egy (tanárom szerint:) rondán dekoltált lány, kinek nevére se emlékezek, valami Éva? voltak főként tagjai, nomeg A Veress Miki, akit én a legtöbbre tartottam közülük
Rigó Bála pár éve ment el,némi irodalmi munkássággal háta mögött(még lányom is istápolta a Cimborában a Kincskeresőből).Vári disszidált nagyon régen, Jimmy átnyergelt a filozófiára,a nőről semmit se tudok továbbra sem, (biztos nem lett híres költő), na és A Veress Miki, fölöttem járt eggyel,most olvasom halálhirét,az Irószövetségnél, meg a Napúton, máshol nem is... meghalt. Szép csendben, mert már évekkel ezelőtt eltűnt, az irodalmi közéletből legalább is, pedig volt ő irószövetségi főtitkár is...
nagyon szerettem a verseit
álljon itt egy kedvencem , emlékére... a nem elolvadó cseresznyefa szirmokról:
csersznyefákról hull a hó, nem is hó az mert nem olvad
(játszani kellene Ilo valami hol nem voltat)
hulljanak csak azok a nem olvadó halhatatlan cseresznyevirágszirmok az emlékére....