ha már elmentem meggondolatlanul egy filmre, tán nem kéne még meggondolatlanabbul írni is róla inkább elfelejteni:)

gondoltam amerikai, vígjáték,  csak kétdimenziós , megnézem

csekély esély, hát semmi esélyem nem volt rá, hogy jól szórakozzam rajta

annyira kínos volt egy-két , tényleg ennyi, jobb jelenetet leszámítva

én nem is értem, az izléstelenség kezd  szinte elvárás lenni?

külügymininszternó, később elnöknő és csóró ujságiró egymásra találása...

(mint régen a gépirókisasszony és a főnök, de abban legalább volt némi báj(

egyetlen dolognak örülök, hogy ha képzeletben is de 20-ra női elnököt prognosztizál a film

hajrá nők előre! a politikában is.. (s az erről szóló filmeket meg majd csak kibírjuk valahogy)