mérem...a tavaszi Marost
mint birtokát a tulajdonosa

tudom , hogy hülyén hangzik az erőltetett analógia , de akkor is, a délután ezt éreztem a Maros partján,
hogy az enyém a látvány, s hogy ezt senki nem veheti el tőlem, ezt az én Marosomat

néztem már 76 éve is , és azóta szüntelen (egy év azt hiszem önhibámon kivül elmaradt)

és lehettem én tengerparton a Rivierán, vagy a mesebeli svájci tó partján Thunban, mindig ő járt az eszembe, s a szívem visszahúzott ide....

ide a  partjára