Egyre kevesebb dolgot szeretek. Már az ÉS-t se!
(Online már megnéztem, Odüsszeus ciklus utolsó darabját kedvcsinálónak be is rakták a Librariuson meg a Literán)
Tényleg. Egyre kevesebb dolgot szeretek, mit valaha igen
Mi lesz ennek a vége
Ő azt mondja (egyre), hogy túl szigorú vagyok, magamhoz is, csak nehogy eljussak oda, hogy magamat se szeretem
Nodehát nem is szeretem magamat (jut eszembe.) : Legfeljebb csak néha...
(Normális ez? nem egyre több dolgot kéne szeretni, mint forditva?)
Most is csak azért veszem meg, mert benne van az "irodalom"-ban 3 verssel lányom.
(Online már megnéztem, Odüsszeus ciklus utolsó darabját kedvcsinálónak be is rakták a Librariuson meg a Literán)"A versrovatban ebben a számban Lanczkor Gábor és Turi Tímea versei kaptak helyet. Kedvcsinálóul Turi Tímea háromrészes kis Odüsszeusz-ciklusából a záró darabot idézzük:
Otthon, édes
Könnyebb volt, amíg nem volt itthon.
Addig lehetett várni rá, és a várakozás
tagolta az időt: mindig egy nappal tovább.
És most itt van, és nehezebb elfogadni,
hogy úgy hallgat, hogy akár beszélhetne,
hogy a távolság mint mentség, mint magyarázat,
szertefoszlott.
És most itt van. Izzad, eszi a csirkét, köpködi a csontokat,
és közöttünk ott kísért az a számtalan emlék,
külön és közös napjaink minden története,
az állhatatosság, a kiállhatatlanság
és egy friss jelenet: ahogy beront az ajtón,
ahogy artikulálatlanul üvölt a kérőkkel, eszköztelenül,
mint egy hisztis kisgyerek.
Pedig amíg nem volt itt, a fiunk közben felnőtt."
S mikor mondom lányomnak, hogy az ÉS-t se szeretem már, azt mondja semmit seAddig lehetett várni rá, és a várakozás
tagolta az időt: mindig egy nappal tovább.
És most itt van, és nehezebb elfogadni,
hogy úgy hallgat, hogy akár beszélhetne,
hogy a távolság mint mentség, mint magyarázat,
szertefoszlott.
És most itt van. Izzad, eszi a csirkét, köpködi a csontokat,
és közöttünk ott kísért az a számtalan emlék,
külön és közös napjaink minden története,
az állhatatosság, a kiállhatatlanság
és egy friss jelenet: ahogy beront az ajtón,
ahogy artikulálatlanul üvölt a kérőkkel, eszköztelenül,
mint egy hisztis kisgyerek.
Pedig amíg nem volt itt, a fiunk közben felnőtt."
Tényleg. Egyre kevesebb dolgot szeretek, mit valaha igen
Mi lesz ennek a vége
Ő azt mondja (egyre), hogy túl szigorú vagyok, magamhoz is, csak nehogy eljussak oda, hogy magamat se szeretem
Nodehát nem is szeretem magamat (jut eszembe.) : Legfeljebb csak néha...
(Normális ez? nem egyre több dolgot kéne szeretni, mint forditva?)
