bár a Várkert Bazárban októberben a Margó fesztiválon szinte minden programot meghallgattam, néztem, Levente Péterék kimaradtak a kazamatában, mert épp a mellettük levő helyiségben álltam sort dedikáltatni unokámnak azóta már egyik kedvenccé vált varródani kötetét, de amikor kijottem épp egy hangulatos kisétálást kaptam el, a megsúgom önnek a szinház egy ünnep felemelő dallamára, Levente Péter jött kifelé, és mindenkinek (nekem is) megérintette a kezét afféle finom pacsival...
most Makóra jöttek, igaz hogy nem irodalmi keretben, hanem a házasság hete alkalmából, ráadásul a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége meghívására, lelkiderűgyakorlatot tartani...mint kiderült, de a múltkor már Bőjte Csabánál úgyis bevonódtam, gondoltam, miért is ne... eljöttem...megint a Korona dísztermébe.... már be volt rendezve a terem, félig megfordítva azaz körbe a székek , körbeülve a pódiumot, amin egy tábla is volt, amikor belépek, felém jön Levente Péter és kezet fog velem, bemutatkozik Levente Péter vagyok kissé elnevettem magam magamban, hogy én ismerem őt (már milyen régen Móka Miki korából, (amúgy egyidősek vagyunk), de erről hallgattam, azt viszont megemlítettem, hogy nem is olyan rég a Várkert Bazárban találkoztunk és ott is kezet fogott velem,. s ezért is jöttem el...én... most---milyen kicsi a világ, de nagy Magyarország... még mondta, hogy úgy üljek, hogy lássam a táblát...
kétszer fél órákat beszéltek a házasságról , főleg az övékről, Levente csapongva , Ildikó összefogottabban,összetartozásról, nehézségekről is, mély emberi kapcsolatukról
meg általában az életről, nehéz helyzeteivel együttelhangzott ez a mondat is Levente szájából:a pokol és a mennyország a földön van (nem az égben)
majd meg papi beavatkozásra így módosult változata: A mennyország ás a pokol a földön kezdődik....
s mindjárt ott az ő célja is, több örömöt okozni
és igaz, hogy meghalt két fia is, de a lányára összpontosit (immár 3 unokával) , és úgy fogja fel hogy neki nagyon sok gyereke van , többszázezer , akiknek ugyan nem nemző- de édesapja (akár Bőjte Csaba)
a házasság két szerelmes ember nagylelkűségének a művészete szerintük , amiben mindenki megőrizheti a saját arcát, saját magát
beszélt Ildikó a nagyszülőségről, nagyon figyeltem,mert jókat.(s egy egyezésünkre bukkantam, miszerint ő sose tudja érezni azt a sokat hangoztatott felelőtlen nagyanyai szabadságot, nos ezzel én is így vagyok, s folyton az önfegyelmére figyel, nem te vagy a szülő, nem te hozod a döntéseket, nem te nevelsz, ne tegyél megjegyzéseket, csak dicsérj, biztass és alkalmazkodj, igen te, az öregebb....legyél elfogadó és derűs, szokd meg, az öregedéssel, hogy helyben maradj, ha indulnál, csendben ha szólnál, s bírj mosolyogni ha könnyeznél,ezt tanulta ő az ö öregjeitől (békességet), mert olyan a jó öreg mint egy lombos fa, aminek jó az árnyékéban meghúzódni...az ő anyukája ilyen volt (28 évig élt megözvegyülése után velük) s az unokát róla nevezte el a lánya (Ilonának, pedig ma nem divatos név )l.Híve is a háromgenerációs családnak (a vejével is jól jött ki..., meg az unokával...)
voltak eleinte u,n válásponjaik 3-szor is az első 15 évben, a férj szerint, hetente 3 szor, a feleség szerint, de túljutottak rajta, és most azt mondja Döbrentey Ildikó , hogy az utolsó 20 év miatt megérte az első 30
Levente Péter még az öltözetét elemezte. fehér a gyász, fekete az ünnep színe szerinte, a piros sál meg.. pünkösdi piros...(az is ünnep)
egyébként az előadása közben is megemlített, kérdezve kivel is találkozott a várkert bazárban, mert hogy milyen fontos a személyesség, jött egy hölgy , felöltözve,már majdnem be voltunk rendezkedve, nem tudtam ki lehet, és kiderült hogy a várkert bazárban már találkoztunk..stb...stb...elmesélt,,,:)
és a végén jött megint a gyönyörű angol keringő ("megsúgom önnek a Szinház egy ünnep") (ha kevés is volt itt a színház, bár kis ünnep azért volt....és ez gyönyörű levezetése bárminek, és mindenkihez odamentek egy kézérintésre.... mögöttem ült a katolikus pap, mint tisztázódott,s mondta is neki Levente , hogy legyen édes apa , mint Bőjte Csaba (nem nemző apa), és odajött hozzám is, s a kézérintésből egy finom fordulattal kézcsók is lett. "Örülök hogy nem csak a Várkertben találkoztunk...." "én is" ...
és én most még megsúgok valamit önnek:
ez a Levente Péter Móka Miki maradt öregkorra is...legalább is ott bujkál benne!
