jónapot tanárnő!
vagy negyven éve érettségizett hölgy köszön rám, megrakodva táskákkal
jónapot, Makón? - kérdem ,mert nem makói, holott látom hogy Makón van...siet is, valószínű buszhoz, de valamit akarok ösztönösen is reagálni, túl a személytelen köszöntésen (persze mondhatnám azt is hogy Ildikó)
bevallom - hiúság ide vagy oda - jól esik, mikor tanárnőnek titulálnak
valahogy visszaemelnek a múltamba
s nem szeretem mikor néniznek, pláne ha mamáznak (persze ezek főleg ismeretlenek, legalább is nem ismertek korábbról, "előző életemből"), még a hölgyem se "fekszik", de az legalább nem degradál le, koromat tekintve
igen, az ember ne veszitse el a "státuszát", amit megszerzett, amiben élt valaha...
S jó ha erre emlékeztetik olykor, mosolyogva....
az aranydiplomámom kivül is
