jónapot tanárnő!

vagy negyven éve érettségizett hölgy köszön rám, megrakodva táskákkal

jónapot, Makón? - kérdem ,mert nem makói, holott látom hogy Makón van...siet is, valószínű buszhoz, de valamit akarok ösztönösen is reagálni, túl a személytelen köszöntésen (persze mondhatnám azt is hogy Ildikó)

bevallom - hiúság ide vagy oda - jól esik, mikor tanárnőnek titulálnak
valahogy visszaemelnek a múltamba

s nem szeretem mikor néniznek, pláne ha mamáznak (persze ezek főleg ismeretlenek, legalább is nem ismertek korábbról, "előző életemből"), még a hölgyem se "fekszik", de az legalább nem degradál le, koromat tekintve

igen, az ember ne  veszitse el a "státuszát", amit megszerzett, amiben élt valaha...

 S jó ha erre emlékeztetik olykor, mosolyogva....

az aranydiplomámom kivül is