s halkabban mint tavaly ilyenkor

***

mig fotóztam a sápadt, fakó orgonákat, a ház előtt, a házból kilépett egy ott lakó férfi, s mondta, na végre fotózza valaki az orgonáinkat, s nem tördeli....

aztán egy arra sétáló nővel, aki szintén itt lakik, megbeszéltük, hogy nyilván azért ilyen sápadtak az orgonák, mert ez az erős , szokatlan, nyárias napsütés kiszivja a szinűket...

az illatuk se olyan... mint régen

aztán elbeszélgettünk egyéb régibb dolgokról is , pl hogy anyukám soha senki vendéget nem engedett el  ilyne tájt  egy nagy csokor frissen szedett orgona nélkül, de igy is maradt épp elég a 20 orgonabokrunkon, amin mindenféle volt...

meg ilyenkor még készülödtünk a május elseji felvonulásokra,...

meg egyebek...

most nem sorolom föl..

de mi jól elbeszélgettünk róluk, pedig nem is ismertük egymást, de összekötött bennüönket egyfajta közös múlt

amire igenis jó vot emlékezni

jó volt egy kicsit nosztalgiázni, mondta búcsúzóul...

és közben az orgonák továbbfakultak a tűző napon

meg tán mi is...