egy különös film

2018. március 12. - gond/ol/a

aránylag sok jó filmet látok a havi műsorplakáton, köszönhetően az Oscaros időszaknak, legtöbb ilyen vagy olyan Oscar díjra jelölt, a plakátnyomtatáskor még nem dőlt el az eredmény... mára igen

időm nincs sok filmre, meg elég válogatós vagyok..

meg szoktam nézni az előzetes összeállításokat, meg pár infót, kik a szereplők, rendező, és egyáltalán a bemutató filmek atmoszférája az szerint döntök, és nem a díjak szerint

pl a mostaniakból nem is a díjazott a A víz érintését választottam,

hanem a Fantomszálat

(bár mint menet közben kiderült számomra, ez is nyert két Oscart, az egyik mellékszereplője, ill.. - tán a film jellegéből is fakadóan, a jelmeztervezője

hiszen egy előkelő divattervező-szabó a film főszereplője, és szinte minden a ruhák körül forog... eleinte még a szerelmi szál lényege is, bár egy Pygmalion történetnek indul,

később ficamokkal majdnem thriller lesz belőle, de aztán kissé groteszk fordulatokkal visszaáll a rend, sőt, egy új születik, mondjuk kissé nyugtalanitóan

tán ezért is mondtam kijövet az érdeklődő pénztárosnak, hogy igen, jó volt a film, bár kissé nyugtalanitó

de tán az nem is baj. (?)

a főszereplő, bár nem kapott Oscart most, (korábban 3-at is), lenyűgözött...kár hogy vissza akar vonulni, jó, hogy végre megismertem., mert bevallom, eddig nem...

azt mondják minden szerepébe teljesen átlényegül, s hogy itt se a színészt,:Daniel Day-Lewist hanem a divattervező-szabót Reynold Woodcockot láthattuk a vásznon

mindegy. , nekem nagyon tetszett.

(volt egy olyan érzésem, hogy ezt a filmet a nagybátyám is szerette volna,talán mert London, 50-es évek? elegáns ruhák?...kicsit az ő világa is. na és a beváltatlan igérete..., hogy addig nem hal meg , míg el nem visz Londonba... Csak a tánc hiányzott, bár kicsit volt az is, meg a mozdulatoknak is van eleganciája)

ja igen, jó is hogy nem szinkronizálták, így hitelesebb volt... (bár vagy ezzel együtt mintha a luxemburgi-német főszereplő szinésznőnek elég elmosódott lett volna a kiejtése...de hát belefért az eredetileg vidéki pincérnői karakterébe)

a zene kiváló volt.... (bár az utolsó akkordoknál megint a takariótónő egy szemetes lapáttal haladt el az orrom előtt (meg kéne neki végre magyarázni, hogy a film addig tart, amig van valami a vásznon s amig szól a zene)

szómiszó, örülök hogy megnéztem.hatása alá kerültem, némiképp, ha voltak is benne számomra bosszantó "mérgező" jelentek. - de anélkül nem lehetett volna a végkifejlet az ami, s végül is megfelelő)