előkerült iskolai vonalas füzet, a boritója már nincs meg, de fogalmazások vannak benne ceruzával és tintával, 1952/53-ból 9 éves és negyedikes vagyok. Pár pirossal bejegyzett tanári krikszkraksz aláirás gyanánt benne,de semmi javitás, értékelés...
én inkább nem értékelném, hiszen a hibák nem hiszem, hogy belőlem fakadtak, az értékeléstől el is tekintenék, de azért közszemlére bocsátom...az első két fogalmazást - a lekvárfőzésről és a békekölcsönről, tanulságos... korrajzocskák
Lekvárfőzés
Makó, 1952. IX. 9-én
Megjött az ősz. Most érik a kékszilva.
A kékszilva nagyon jó lekvárnak. Mi is tettünk el. Édesanyám hajnalba felkelt, hogy idejébe kész legyen... Leszedte a szilvát., Jól megmosta. Akkorra én felébredtem.Gyorsan felkeltem, és segítettem a magválásban. Beleöntöttük az üstbe. Alágyújtottunk az üst alá.Anyukám kavargatni kezdte. Már nagyon kifáradt (Anyu) keze a kavargatásból dél felé. Azután lekötöztük, Késő délutánig tartott.
Télen nincs gyümölcs. Jóízűen eszem télen a lekvároskenyeret, amit csináltunk nyáron..
Makó, 1952. szept. 29-én
Jegyezz békekölcsönt!
Ma reggel a hirdetmények előtt csoportosulva álltak az emberek. Az új hirdetményeket nézték, amelyen az állt: Jegyezz békekölcsönt! A magyar állam kéri kölcsön a pénzt a dolgozóktól. Az államnak pénzre van szüksége, hogy az öt éves tervet minél előbb befejezhesse Ez által a boldog jövőt a szocializmust építjük.A kölcsönt visszakapjuk. Nyeremény formájában vagy beruházások képében kapjuk vissza. A jegyzéssel a hazámnak és magamnak használok. minden dolgozó kötelessége, hogy jegyezzen békekölcsönt. A kölcsönnel hazámat s a békét védem.
