Lorán Lenke (90) hallom öblös, gurgulázó nevetését, látom túlsminkelt arcát, heves gesztikulálását, s érzem az öniróniát is, amivel magát nézi
Már nem
Pár napja még arról nyilatkozott (?), hogy a színpadra már nem megy vissza. Na de hogy az élet színpadáról is lelép? Igaz , február óta kórházban...
Nem volt u.n. kedvenc szinésznőm - de jelentése volt az én életemben is: a derűé, a jókedvre derítésé! Hogy mindig össze kell szedjük magunkat s mosolyogni a világra. (No, ő se mindig,, egyszer láttam, nem is olyan rég, privát, a Nagymező utcán,egy teraszon ült, egyedül egy asztalnál,szomorúnak és gondterheltnek látszott.De ha szerepelt - sose. Ha tudta, hogy nézik, sose...Akkor mindig minimum mosolygott.
ÉS ma meg egy francia színésznő Mireille Darc(79) halálhírét olvasom. Olyan hűvös, elegáns, különleges egyéniség volt.fegyelmezett, pontos, tökéletes megjelenése és kisugárzása azt üzente, -mértani pontosságú frizurájával és féken tartott szabályos arcvonásaival is -, hogy lehetünk ilyen rendezettek...
hiányozni fognak a világunkból. Ebből a máris megváltozott világból. Másképp és máshogyan és más miatt, de mindketten.Hirtelen és lassan se tudnék megnevezni utódokat, kik a nyomukba léphetnének.Megváltozott a világ, Ezentúl már az ő hiányuktól is.
Csonka András kérdi, Lorán Lenkétől:"Mi lesz most?""Ki teszi szebbé vidámságával ezt a rohadt, gyűlölködő világot? és ki fog Mireille Darc után ilyen könnyed eleganciával végigfutni a nyári napsütésben egy parkon, egy filmben, s az életen...
Lépnek a nyomukba, ahogyan egykor léptek ők is másokéba. Halványan rémlik valami, amikor elhunyt Honthy Hanna, a fél ország gyászolt (1978). Lezárult vele egy kor. Ma az Operettben tehetséges fiatalok garmadája. Megváltozott a repertoárjuk: előadnak klasszikus operettet, musicalt , és fiataloknak szóló darabokat, mint például a Szegény Dzsoni és Árnika megzenésítve. A Szegeden idén bemutatott A Notre Dame-i toronyőr szeptemberi előadásaira minden jegy elkelt, de a legközelebbi október 21. kora délutáni előadásra is már csak 1 darab jegyet kínál a honlapjuk. a többi előadásnapra a hó végéig szintén eladva minden jegy. Ízelítő a darabból és a szereplőkből :
@Drizari: én nem azt modtam, hogy nem lesznek mások, de nem folytatójuk (te sem irsz mást:)
illetve éppenhogy két malomban őrlünk! a cimben nem azt irom , h vége a világnak vagy akár a szinészetnek, de annak, amit ők képviseltek, igen!
az operett meg a musical meg pláne külön "más tészta"
és ebben a vonatkozásban tulképpen Hontyval is lezárult egy korszak. ami utána jött lehet rosszabb, jobb, nem ez a kérdés, de mindenképp MÁS! (persze inkább jbb, mert mégis van fejlődés)
és ők egyediek ! volgtak és maradnak (amig emléksünk rájuk). s nekem e bejegyzéssel ez volt a célom, és nem a szegedi szabadtéri sikereinek taglalása... amit viszont megtettél.
Egy megjelent írás önálló életre kel, amit írója már nem bír befolyásolni. Az olvasóknál folytatja önálló életét, egyiknél ilyen életet, a másiknál olyat. :) Nálam azt, amit reagáltam. :)
nekem meg az jutott ezsembe a te kommented kapcsán - úgy látszik az is önálló életre kelt - hogy pár éve a szegedi szabadtérit ott kellett hagynom Myfairladystül :)
(pedig Tompos Kátyát remeknek tartom amúgy , és Alföldit is kedvelem)
én ebben a posztomban meg akartam emlékezni két jelentős és egyedi és most eltávozó szinésznőről, ha úgy tetszik nekrológot akartam irni, pár sorban, képben , videoban - róluk, az emlékükre... in memoriam
a többi valóban nem az én dolgom, és nincs is rá befolyásom
de végül i s azt erősiti,amit én is mondtam, hogy velük korszakok zárulnak -- mint általában lenni szokott. , s az élet (a szinészi is, ) megy tovább, Show go on! vagy mondhatnám franciásan c'est sla vie