a szokásos de kicsit aggodalmaskodó kérdésre : hogy vagy, nem tudok elég változatosan és reálisan válaszolni , pláne reggelente (a szokványos köszönöm jólt kerülöm, mint általában a sablonokat, de hát mellébeszélni pláne hazudni se szeretek, de h I kifejezetten rosszul se vagyok, így néha csak azt mondom , hogy megvagyok, (elég is az, milyen sok is, hát nem?,) néha mondok konkrétumot (mi fáj, mi javult), de a múltkor mintegy summázatnak valami furcsaság jött ki a számon, miután mondtam, nem úgy vagyok, mint 20 évesen, pedig akkor is voltak nagyon is letargikus, redukált pillanataim, is -de miért is? nem kellett volna...de tán most se kéne...)
szóval, ezt mondtam, vagy fél évszázaddal az ifjúkor után:(bár már akkor se éreztem túl ifjúnak magam), naszóval azt, hogy már:
mérsékelt élet ez
s rögtön magam is elcsodálkoztam a jelzőmön, honnan jött ez ide, milyen sajátos?, vagy a zenei ismeretekből szivároghatott át , a moderato tempójelzés?(mintha az élet is egy zenemű lehetne?!)
(egyébként is az allegrettokat pláne allegrokat sohase szerettem játszani, inkább az andantinokat, andantéket , sőt leginkább a largokat) (azok mindig tele voltak túláradó s jól lejátszható érzelemmel)
nade ez a moderato?! se gyors se lassú, se ilyen se olyan, semmilyen... van benne valami visszafogottság, se ilyen se olyanság, korlátozottság... fékezettség, fegyelem, szabályozottság, lassítás, ...rend ...mértéktartás...mértékletesség (sose lehetett jellemzőm egyik sem)
tán most se jellemző az élet(vitel)emre) - a habitusomra még úgyse - csak egy külső kényszer lehet?
na mindenesetre meglepett engem is a saját(nak hitt) szóhasználatom, amivel tulajdonképpen csak frappánsan véget akartam vetni a kínos témának, a válaszoló "beszámolómnak"...
és akkor eszembe jutott Ady: "csak élet ez"
ahogy a Hunn uj legendában ír - Hatvany aggodalmaira -másoktól különböző (és mégis ezrekét summázó) életéről ... (minek csak nézői a maiak(az akkoriak)
elő is vettem a verset, és akkor még az én jelzőnek eredetinek hitt szavamat is megtaláltam benne (de hogy is volt eredeti...az Ady:)
"s életük ez a mérsékelt csodáknak "(kiemelés tőlem, persze)
megvan a szó, bár közvetlenül a csodák jelzőjeként, mégis az élethez kapcsolódón
hát valahogy igy.... vagyok (Adyval megerősítve)
mérsékelten is jól!
persze, csak a magam szerényebben motiválható módján (és néha épp ezért is nem eléggé..
de tudjuk azt is, (szintén Adytól) , hogy az élet nem nagy vigalom, sehol, de ámulni azt lehet (s tán nem csak Párisban)
