már mindig előttem jársz
bár mindig lemaradtál
egyszer-kétszer
el is hagytál
azt híve
könnyebb lesz
nekem
nélküled
akkor
magadnak is
teher voltál
de e gondolat
volt az őrület
ahogy H prof
is megmondta
s méltányoltad
ki anya
ilyet nem tehet
és mindig
meggyógyultál
pár hét után
mindig kisütött
belső napod
s melegitett
világitott
mindenkire
leginkább
rám
de nem mindig
vettem észre
elvakitottak álnapok
s csalóka fények
miktől óvnod
nem lehetett
......
most anyák napján
lányom felköszöntött
tudod az unokád
a csillagod
kire mindig
felragyogott
mosolyod
már neki is van gyermeke
ki felköszöntse e szép napon
én meg rád gondolok
de már semmit se adhatok át
mostanában én maradok le mindig
egyre lassabban járok és élek
s te már mindig előttem jársz
