akit s amit elhagytam
mindnek megmaradtam
s ők is nekem
mindig mindenkihez
s mindenhez
hű maradtam
hűtlen csak látszólag
s lineárisan voltam
sosem szinkronban
magamhoz is hű maradtam
minden időkben
az adott intervallumban
végül is egy öregasszony
nem viselkedhet már
úgy mint egy kislány
de azért gondolatban
gyakran elidőztem
elhagyott emlékleimen
mert velem is maradtak
valahol bennem
ezért vagyunk olykor rengetegen
hogy ki kell törni
a szűk lakásból
mert csak a szabadban férünk el
ott nyugodtan szaladgálhat
az a kislány is
aki én voltam egyszer
virágokat szedve…
de kinek adja a csokrot
hadd nézzem….
anyjának szedte valaha
a kislány most is látja,
s felé szalad virággal kezében
már látom mindkettőjüket
elég élesen
homályos szememmel
minden virágom anyámnak szedtem
2017. április 21.
