a diófát   nem tudom most megirni   mert kivágták azt is… nem birom a kivágott emlékeket már elviselni feléleszteni se embert se fákat nem tudokl   lehet, hogy már én is haldokolok?   rám ugyan ki s hogy fog emlékezni   lányom mér szorong? unokám mér hisztizik?   Régen a vén…

  mi ez hirtelen hirtelenemlék   nem is az mert bennem van és jelenleg   és megmaradt még   én vagyok az az emlék nem kívülről látom magam hanem most érzem belül hogy az vagyok azzal azonos ki már voltam egykoron több mint 50 éve ifjan   s rajtam a zöld pöttyös hosszú…

anyukám sokszor  siránkozott sorsunkon pontosabban a sorsomon merthogy neki legalább szép és boldog gyerekkora volt mint mesélte gazdagsággal sok testvérrel cselédséggel ünnepekkel áldásosztó apukával sok örömmel kacagással mindez nekem…

a kor melybe születtél   s mely rögtön életedre tört apád meg is ölte anyád beteggé tette mindened elvette aztán „kárpótolt” fillérekért   a kor mely ócskavassal és fémmel védte a békét és harccal persze   és elhitette ez itt a…

A strandról jövök biciklivel, keskeny úton szőlők között hirtelen szembevelem előttem terem egy másik biciklis kerülni akarom őt s vele az ütközést balra ostobán mintha egyirányba mentünk volna de balra egy drókerités beledőlök bal kezemmel belekapaszkodva a szögesdrótba ma…

csak azokat a könnyeket sajnálom amiket a padra borulva ejtettem egy-egy négyes azaz nem jeles csak jó felelet után   milyen boldog is lehetnék ha tudhatnám hogy az életemre legalább egy jó osztályzatot kaphatok     kapok-e vajon