a kor melybe születtél
s mely rögtön életedre tört
apád meg is ölte
anyád beteggé tette
mindened elvette
aztán „kárpótolt”
fillérekért
a kor mely
ócskavassal
és fémmel
védte a békét
és harccal persze
és elhitette
ez itt a létező
világok
legjobbika
hát határok
közé zárt
ne is láss mást
a kor
melyben el kellett titkolni
a meghagyott szobát
nehogy azt is elvegyék
az államositás után
a kor miben
amúgy örülsz hogy élsz
hogy úgyahogy hagyják
mert az életed is majdnem
ugyebár
épphogy
kicsit előbb
miután élni kezdtél
de erről sokáig nem
beszélhetsz
nem beszélnek
s később se
szeretik ha
emlegeted
azt is mondják rá
hazudsz
a kor miben élsz
hazug
a kor melyben
el kell titkolnod
a külföldre kivándorolt
rokonokat
a kor melyben
eltitkolod hogy
valójában ki vagy
mert nem vagy egyen-
a kor melyben
eltitkoltad
a zsidó napközit
a mizrahit
honnan amerikai
konzerveket
cipelsz haza a karodban
s szégyelled a kintről
csomagban kapott ruhát
mert más
s melyért a vámot
össze úgy kaparjátok
mint Móriczék a
hét krajcárt
kifizetni nagy teher
anyádnak ki amúgy is
súlyokat cipel
törékenyen
de senkit nem akar
megbántani
elég ha őt bántják
méltósággal viseli
balsorsát
hadiözvegy és
persze beteges
mindaz után
ami életében végbement
ez a legkevesebb
de dolgozik
mint mindig is
ezzel mentett meg
s később talán
ebbe is halt bele
azaz az életbe
ahogy józsef attilát
iskolatársát
gyakran
idézte
mert e kor nekünk
szülőnk és
megölőnk
bár ez már örkény
de ugyanaz az örvény
vesz körül évről évre
évtizedről évtizedre
halálra
életre
a kor mely lerombolta
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2016.05.24. 23:47:28
(a kor mely lerombolta...)
templomod
hited és
eszményeid
a kor, mely
velejéig
hazug és gyilkos
eltitkoltatja igaz valód
álarcot ad
mi mögé elbujtathatod
az elemi érzéseket
barátokat
szerelmeket
a kor melyben
le kell nyelni
viszolygásod
émelyegve
mindattól
miket
munkahelyeden
parancsolnak
nem tapsolnak
teljesits csak
vágasd le
tanitványod szép
szőke haját
s tedd ki már
azokat a
fránya pontokat
a naplóba'
s látogass
családokat
ellenőrizz
ahogy téged
kérj számon
folyton és
folyvást
szivósan
szorgalmasan
s ne légy „más”
s fogd be
a szád
értekezleteken
hol fájjon a fejed
inkább
mint betöresd
ám robotolj
rendületlen
míg nyugdijba nem löknek
mert kell a helyed másoknak
s a szakod fele az orosz
már előtted szemétbe dobva
a kor melyben eltitkolod
hogy férjed ütlegel
hogy gyerekedet
egyedül neveled
hol nem nézi el
az igazgatóság
hiányzásaid
ha épp beteg
s nem viheted
a bölcsődébe
de hál' Istennek
oly eleven
hogy rá kell mindig
szólj a tanáriban legalább
viselkedjen rendesen
mert erre késztet az
érzéketlen világ
a kor melynek
nem számít aki öreg
rá se hederitenek
még az orvosok se
úgy ahogy kellene
a kor mely közösségről papolt
aztán magára hagyott
a kor mely használt és
kihasznált
de semmi se elég neki
s mihelyt kicsit elereszt
elfelejt
a kor...
korod
hogy is
lehet
hogy
nem fojtott
eddig
még meg
(bár mióta is
fuldokolsz!)
