a kor melybe születtél
s mely rögtön életedre tört
apád meg is ölte
anyád beteggé tette
mindened elvette
aztán „kárpótolt”
fillérekért
a kor mely
ócskavassal
és fémmel
védte a békét
és harccal persze
és elhitette
ez itt a létező
világok
legjobbika
hát határok
közé zárt
ne is láss mást
a kor
melyben el kellett titkolni
a meghagyott szobát
nehogy azt is elvegyék
az államositás után
a kor miben
amúgy örülsz hogy élsz
hogy úgyahogy hagyják
mert az életed is majdnem
ugyebár
épphogy
kicsit előbb
miután élni kezdtél
de erről sokáig nem
beszélhetsz
nem beszélnek
s később se
szeretik ha
emlegeted
azt is mondják rá
hazudsz
a kor miben élsz
hazug
a kor melyben
el kell titkolnod
a külföldre kivándorolt
rokonokat
a kor melyben
eltitkolod hogy
valójában ki vagy
mert nem vagy egyen-
a kor melyben
eltitkoltad
a zsidó napközit
a mizrahit
honnan amerikai
konzerveket
cipelsz haza a karodban
s szégyelled a kintről
csomagban kapott ruhát
mert más
s melyért a vámot
össze úgy kaparjátok
mint Móriczék a
hét krajcárt
kifizetni nagy teher
anyádnak ki amúgy is
súlyokat cipel
törékenyen
de senkit nem akar
megbántani
elég ha őt bántják
méltósággal viseli
balsorsát
hadiözvegy és
persze beteges
mindaz után
ami életében végbement
ez a legkevesebb
de dolgozik
mint mindig is
ezzel mentett meg
s később talán
ebbe is halt bele
azaz az életbe
ahogy józsef attilát
iskolatársát
gyakran
idézte
mert e kor nekünk
szülőnk és
megölőnk
bár ez már örkény
de ugyanaz az örvény
vesz körül évről évre
évtizedről évtizedre
halálra
életre
a kor mely lerombolta
