anyukám sokszor
siránkozott
sorsunkon
pontosabban
a sorsomon
merthogy neki
legalább szép
és boldog gyerekkora volt
mint mesélte
gazdagsággal sok testvérrel
cselédséggel ünnepekkel
áldásosztó apukával
sok örömmel kacagással
mindez nekem nem jutott
de ne sírj anyukám
az enyém is boldog volt
már tudom
a boldogtalan
gyerekkor is
boldog
anyu nevess
mint életedben
is olykor
s az unokádra mindig
mert valaki mindig mosolyra fakaszt
téged a lányom engem a fia
az unokák
kik élik boldog gyerekkoruk
ha közben nem is tudják…
de visszamosolyognak ránk
és a gyerekkor mindig
boldog
különösképp
ha végignézzük
életünk filmjét
akárhogy is kezdődik
ha már túléltük
happy beginning
s hiába nincs
happy end
a végén
valaki mindig továbbviszi
mosolyunkat
s az élet így megy tovább
mosolyogva
boldogtalanul is
boldogan
