Sándor bácsi
nagybátyám
anyukám sógora
együtt hegedülünk
amikor nincs jobb dolga
mikor elmentek Ámerikába
a hegedűjét itthagyta
öreg agyonvésett darab
mindig eszembe juttatta
milyen jókat is
hegedültünk mi
együtt
duóba'
az én kis feles hegedűmmel
mintha az az öreghegedű
kishúga…
erről-arról-amarról még
Lili néni takarit
Lili néni
anyu nővére
hátsó szomszédunk
sokszor vagyok náluk
olyan erős és határozott
néha még anyut is
összeszidja
ha szomorú és
elhagyja magát
de most mintha
ő is sírna
fején furcsa kendő
kezében tollseprő
takarit
közben meg-megáll
és egy dalt énekel
vagy inkább…
az unokanővérem
az unokanővérem
meg a férje
autókázni visznek
állok az ülés előtt
(ma jól megbüntetnének)
előre nézek
ki az ablakon
de néha oldalra is
mert őket holnap
már nem láthatom
messzire utaznak
külföldre el
ez egy búcsúkocsizás volt
csak…
in memoriam Kertész Imre
in memoriam Kertész Imre
a második halál után
"Egyszer meghaltam már... hogy élnem lehessen, s talán ez az én igaz történetem" (Kertész Imre)
…
unokabátyám fényképez
az unokabatyámfolyton fényképeza tűző napra állítde szemembe süthunyorgokde nem mozdulokállok a naponmint egy szobors vigyorgok
boldog vagyok
a nagynénim boltjába...
a nagynénim boltjába
belép egy magas néni
egy kislánnyal
akin gyönyörű
sötétkék szövetkabát van
ugyanolyan kalappal
a néni ad
egy gerezd narancsot nekem
nem ettem még sose ilyet
s még évekig utána nem-
De ő adta kölcsön
vagy húsz évre rá
az antik irógépjét
hogy lepötyöghessem…
anyukám kórházban
anyukám kórházban
anyukám pesten van
egy kórházban
én nővére boltjában itt
ő Lili néni
állok a pultnál
kuncsaftok kérdezik
kié ez a kislány
én válaszolok
Dusié
Dusi az anyukám
mindannyian
így hivják
hivták
nagyon rég
láttam én…
most jó volt legalább
a nevét…
láttam a hanyatlást
láttam a hanyatlást
egész közelről
anyám erélyesből
botladozóvá vált lépteit
a mozdulatlan némaságig
amikor csak egy
hordágyról
kinyúló karral jelzett
s elnyelte a kórházi ágy
minden utak vége
vár majd rám is
csak a lányom
nem gondol rá
mint ahogy én se
hittem volna
még…