láttam a hanyatlást
egész közelről
anyám erélyesből
botladozóvá vált lépteit
a mozdulatlan némaságig
amikor csak egy
hordágyról
kinyúló karral jelzett
s elnyelte a kórházi ágy
minden utak vége
vár majd rám is
csak a lányom
nem gondol rá
mint ahogy én se
hittem volna
még ifjan
hogy anyámra is ez
s hogy ez természetes
mint a növekedés
csak a visszája
ma se hiszem
mert hogy csinálja
a természet
megint pattannak
a rügyek
s él és nő újra
minden
de az emberek
vesznek
tavasztájt
még inkább
