még iskola előtt

persze a tempókat

megmutatták előbb

ma se értem

mért éreztem

mindig jobban

magam a vízben

mint a partokon

már lila volt az ajkam

és fogvacogtam

annyira fáztam

mégse tudtak kicsalni

a szárazföldre

órákon át se

később mindig

vonzott a mélység

át is úsztam a sodró

sebes folyót

árral dacolva

a túlsó partra

és vissza

diadalmaskodva

de a parttalan tenger

volt legotthonosabb nekem

még viharban is

hullámokban hányódni,

emelkedni-süllyedni föl-le

hiába is trombitáltak rám

a vízimentők kintről féltve

én bent

a tengerben

voltam otthon

és szabad

a szárazföldön

sosem

tán mert ott

gúzsba kötöttek

buta törvények

és nem ölelt úgy át

senki se

semmi se

mint ahogy

a vízben

a minden