menjünk már a strandra

óbégattam az udvaron

a tűző napon

nyarakon át

wittenberg bácsi

fogta a fejét

meg be a fülét

a szomszédban odaát

az asztalos műhelyben

hova mentem

ha anyu valahol járt

néha még vissza is kiabált

a bácsi csúfolódva

anyuuuuuuuu anyuuuuuuuuu

mikor hagyja már abba

ez a lány….

Anyu közben fent a lakásban

tett-vett, rendet csinált

mindig úgy ment el otthonról

mint aki királyi vendéget vár

látogatóba visszafelé

Bárkivel jöhetünk haza

mondta mindig

s rendnek kell lenni

miattunk is.

Ez persze időbe telt

meg az étel bepakolása

főtt kukorica konyharuhába

meg egyebek

azért leértünk délutánra

a Maros partjára

s igy Wittenberg bácsi is

szieztázhatott még eleget

kint meg én serénykedtem

úsztam, tornáztam

olyan bátor voltam

a korláton

nem is kapaszkodtam

úgy mentem végig

mint egy rutinos

kötéltácos

bravúroskodtam

s dacoltam a vizárral is

önfeledt és boldog

voltam én

már túl és még innen

életem nagy örvényein

hányódó életfolyóm

gyerekszigetén    

            (emlékcserepek)

ápr 27