a szája csak arcom
szemem hajam
érintette
a keze erősen
fogta kezem
csak ennyire
szeretett a teste
de a lelke teljesen
csak egy szavadba
kerül...… mondta
de azt a szót
sose mondtam
volna ki
tudtam én
és tudta ő is
hogy nem szabad
kiejteni
s hogy
„mindennek lehetni”
lehetetlen
feltételes mód
marad
örökre
nem csak
a szürke
búcsúzó
felhők alatt
maradt az
apai
s gyermeki
szeretet
de honnan is
tudtuk volna
hogy ez
pontosan
mit jelent
neki nem volt
gyereke
én apa nélkül
nőttem fel
mikor
hirtelen
húszévesen
megjelentem
előtte
felidézve
benne
szeretett
elvesztett
bátyját
az apám
azt hiszem
őt kerestük
egymásban
mindketten
többszörösen
reménytelen
