egy szomorú sort keresek egy jóideje, februárról, de még február előtt, azt hiszem...

valahonnan mélyről jött fel, és nem tudom már visszaküldeni, üldöz, de nem tudom, honnan , és talán nem is pontosan idézem:

jaj, mily mélységbe sodor ez a február?...

nem találok nyomára sehol...

aztán ma hirtelen és váratlanul valahonnan beugrik, hogy Kosztolányi lehet a szerző

de hogy van pontosan?

jaj, mily fájdalomba? szenvedésbe?, mert úgy rémlik, akkor írta, amikor már beteg volt...

és aztán végre megtalálom a sort, Kosztolányinál valóban, a Februári óda cimű versében:

igy:

jaj, mily gödörbe buktat ez a február

tehát nem mélységbe nem szenvedésbe nem fájdalomba,  hanem gödörbe -

ez a megfelelő szó! konkrét, szemléletes, erős és "köznapi"... semmi elvontság, semmi pátosz: gödör. amiből nemigen lehet kimászni. (még ha metafora is)

és nem is sodor, hanem "buktat" a február - benne van a bukás, az (el)bukás, előzményként... és ez se túl patetikus. nagyon is szemléletes, és inkább szánalmas, mint magasztos. Emberi és gyarló. Megint csak "köznapi".

és nem is "ez a február" hanem rövidebb rámutatással, tömörebben: e február...

és a folytatás, a gödör után a homály... csak aláhúzza a reménytelenséget, kiúttalanságot. (és itt elő is jön a mély is, csak a homály jelzőjeként )

sorsa egyszerre itt van, (mint a farkas, rávicsorogva) - nincsen menekvés...

(csak a kedves, mint mentség)

de pontosan és mindent tudott ez a Kosztolányi, a "gödörben"!...

http://mek.niif.hu/00700/00753/html/vers1303.htm#34

(2011. febr. 13)