erről-arról-amarról még

csúszós, havas úton anyámra gondolok

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2016. január 21. - gond/ol/a

anyám szerette a nyarakat

szerette a teleket

szerette az embereket

pedig csúsztatta havas út

kiszárította tűző nap

s gyilkosok közt is élt és halt

én nem ilyen vagyok

de én is meghalok

2016. január 21.

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr268329310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

12910 2016.01.21. 20:37:40

mindannyian meghalunk. ...egyszer.

Válasz erre

13282 2016.01.21. 20:49:04

ki mondta, hogy nem? ki nem tudná? nem ez az egy (utolsó) mondat volt itt a lényeg. hanem, némi összefüggések, viszonylatok...(visszafelé olvasva netán) jut eszembe a logikai szilloggizmus Minden ember halandó X Y ember X Y halandó de ez valami versféle is szeretett volna lenni, ahol, ha jó lenne, a sorok közt is lehetne mondandó

Válasz erre

12910 2016.01.21. 21:39:11

olvastam a sorok között is. :) ezért írtam, teljesen mindegy, milyenek vagyunk, hogyan szeretnénk élni. meghalunk, oszt' jónapot. :(

Válasz erre

13282 2016.01.22. 00:26:34

hát én egyáltalán nem igy látom. egyáltalán nem mindegy , hogy hogy élünk előtte (az se hogy hogy halunk) akkor inkább idézek egy klasszikust e tárgykörben:(Igaz, itt még az irásjelek is beszédesek , meg a sorrend...) Két hexameter Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis. ugye, hogy nem mindegy?! csupa szeretettel élni is épp ezért is érdemesebb! ha a végeredmény ugyanaz? de nem is ugyanaz... azt mondják attól függ, hogy halunk (pl könnyebb szivvel-e) hogy hogy éltünk... de nem magyarázkodok már....

Válasz erre

349643 2016.01.23. 20:50:55

Szerintem aki csupa szeretetben élt, annak a halála is boldog lehet. El tudom képzelni, hogy a halál is lehet derűs.

Válasz erre

14479 2016.01.23. 22:59:16

Szép! Elhiszem, hogy anyád szerette az embereket, még ha azok készek is voltak megölni... Ugyanígy te is szeretheted őket, még ha készek is megölni... Különbség: ezeknek még (talán) nincs rá hatalmuk. Persze a lényeg: "Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis."

Válasz erre

14479 2016.01.23. 23:25:39

És ha már itt vagyunk: "Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást. Elszomorodom néha emiatt - ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd, ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak. Megszólítanak, mert ők én vagyok már; gyenge létemre így vagyok erős, ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál, mert az őssejtig vagyok minden ős - az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik: apám- s anyámmá válok boldogon, s apám, anyám maga is ketté oszlik s én lelkes Eggyé így szaporodom! A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa - török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e multnak már adósa szelíd jövővel - mai magyarok! ...Én dolgozik akarok. Elegendő harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés." Bocs, nem voltam képes "határt" szabni.

Válasz erre