itt van az ősz, itt van újra...
...s szép mint mindig, énnekem ... is, nem csak Petőfinek,
de nem biztos, hogy "szeretem"... mintha túlságosan is szomorúvá tenne, leszámítva azt a gyönyörűséget (és így örömöt is), amit a szépségével tud okozni. És az nem semmi! Sőt, egyre szebbnek tűnik, évről-évre, csak ne emlékeztetne az idő, az élet (el)múlására is, de hát úgy látszik e 2 dolog együtt jár: minél veszendőbb valami, annál inkább ragaszkodtat és tűnik szépnek, felértékelődve (tudta ezt már persze Petőfi is, a Szeptember végénben meg is irta gyönyörűen....... elhull a virág, eliramlik az élet... és az ő nyomán (is) Kosztolányi, (aki nem véletlenül tartatta épp ezt a sort a magyar irodalom legszebb sorának)...
de azért ő is tudott: l.Szeptemberi áhitat
Vörös hervadás,
Októberi táj
és íme az én októberi tájam, a városomban, képekben, nem én "csináltam", én csak megláttam, elém jöttek a képek, csak le kellett fotózni,
http://alizfotok.blogspot.hu/2011/10/blog-post.html?spref=fb
néha ugyan meg akartam lesni egy-egy hulló levelet,(a szélcsöndben), egyszer sikerült is, ahogy éppen földet ér, de oldalt észrevettem -szerencsére- egy, a levegőben még perdülve szállót is, és úgy döntöttem, hogy a Radnóti által rég feltett kérdésre:
S halott-e már a perdülő szirom,(itt és most nem fehér tulipán szirma, hanem őszi levél), ha hullni kezd? vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?
válaszom az, hogy még akkor se halott!
Nézd az avart, s olvasd hozzá Weöres Sándort, (Harmadik szimfónia) megerősítésül:
Az élettelen avar is röpül.
Ne hidd, hogy a rögben alhass.
Madárka sír, madárka örül,
néz a hatalmas.
...
Kinyílik a táj,
lehunyódik a táj-
az üresség öntözi szélét!
Sugarak izzó füzére alatt
meglelheted százszor sirodat,
mégsem lelhetsz soha békét.
Az élettelen avar is röpül.
Ne hidd, hogy a rögben alhass.
Szél körme kapar a sír körül,
és vallat a fény, a hatalmas.
(2011. november 1.)
