ez az öregség nem hagy unatkozni
mindig új dolgokkal lep meg
ma arra ébredtem
hogy milyen jót is aludtam
(igaz, a padlómon, álmomban
egy hatalmas rés tátongott
mi alatt egerek sejlettek -
de a valóságban padlószőnyeges
a mostani lakás tele könyvekkel
miket csak akkor veszek fel
ha fájó derekam engedi)
de ma reggelre
a bal kézfejem
min olyan jót alhattam
elnehezedett
és elgyengült
egyszerre
azt hittem elmúlik
de még este felé se
engedett biztosan
kézbevenni ezt-azt
kiejt mindent
oly ügyetlen
s úgy fájdogál
jó, hogy már
nem hegedülök rég
mert akkor most
emiatt nem tudnék
úgysem
a jobb lábam meg
úgy roskadozik
mint aki részeg
szerencse hogy
focista se vagyok
s már nem is leszek
node ember épp
azért még
szeretnék
lenni
valameddig
(ha épkézláb ,
már nem is)
