szerettem mindig is... nem csak "vénasszonyként", mert ilyenkor a nap melege megszelídül, simogat, szelíden kíméletes, előzékeny...
és igazi ajándék, különösen így, októbertájt, mert tudjuk, feltartózhatatlanul közeledik az ősz mögötte, majd hirtelen fog ránk törni, már a hét vége előtt....
jólesik leülni egy padra, a szökőkútnak már inkább a látványa fontos, mint a hűsítő hatása...
és hamar sötétedik, és akkor már nincs is meleg.. a szobában sem, vastag kardigánt húztam magamra, és délelőtt coldrexet is vettem.... bár a megfázás mindig megtorpan s meghátrál. Csak itt ólálkodik. Mint az ősz. Meg aztán a tél...
....Íly gyorsan betelik nyaram... (József Attila)

(2011. október 3.)