Stephan Hawkingről megy film a tévében, ez a legújabb, amin már 66, majdnem teljesen béna, de rendületlenül folytatja kutatásait az universum keletkezéséről... és közben tanít is...
Az Idő rövid története számomra is reveláció volt. Úgyhogy most már előre mondom a kulcsszót : singularitás... amiből (visszafelé rekonstruálva a világ alapvető eseményeit) lett a világ annak idején...
és egyszer csak leesik, mint a tantusz: mi más lenne Isten, mint a singularitás maga, amiből lett (teremtődött) minden..(és minden egy) - stimmel
(nem is értem a pápai megszorítást, ami szerint arra intette Hawkingot (a közös képük szerint igen barátságosan), hogy kutasson csak bármit is a teremtés utáni dolgokról, de a teremtést hagyja ki... nodehát nincs benne semmi "istentagadó"- csak az elnevezés más... (de hát mi is lenne a singularitás, ha ebből lett minden, ha nem a legősibb valami.. is-(ős) ten...?!)
aztán, pont a dokumentumfilm után, egy játékfilmben (A sötét anyag) elhangzik ez a mondat is : "Isten és az Univerzum - ők egyek"
helyben vagyunk: Istennél, Isten- ben... mindenki, mindenütt (akár tud róla, akár nem, akár tagadja (oktondin), akár nem...
node a kérdés akkor is nyitva marad:
hogy lett "ő"...?
bár úgy tűnik, - kissé felfoghatatlanul - hogy mindig is volt... illetve nem "keletkezett" ... hanem eleve van
s vagyunk (benne, s bennünk, és általa)
(vagyunk - akik vagyunk)
2010. aug.
