főleg technikai okokból maradtak el, de
ahogy telnek a napok, egyre kevesebb lehetőséget látok rá, hogy meg is irom
pedig fontosaknak tűntek, de egyre kevésbé azoknak
egyáltalán mi a fontos, és kinek

olvasom (a fb is elődobja "emlékként") a régebbi blogbejegyzéseket
van, ami ma is fontos
ami igazán az, ma is az...


utólag megírni valamit azonban elveszti élményszerű frissességét
frissiben megírt bejegyzések ma is és aktuálisan hathatnak
a konzerv nem annyira, bár a távlatosságtól valamivel tán bölcsebben

tisztázni kéne, hogy kinek-minek ir az ember
nem kéne afféle modern, virtuális  Hyde parki szónokként ágálni
hátha meghallja valaki s oda is figyel

a nap/lót meg önmagunknak irjuk/irnánk (aznap)

a versek (versfélék) meg maguktól íródnak....
áltatom magam azzal, hogy
mindegy kinek:
mindenkinek

még akkor is ha személyesek
mert mélyebbre áshatnak
s ott egyformák vagyunk
(vagy legalább is sok bennünk a közös)