az Énekiskolában, a tv2-n, öröm nézni, ahogy istápolják, buzdítják, kibontakoztatják a gyerekeket, akiknek minden produkciója valóban csupa csillagos ötöst kapott, és joggal...én a"tanároknak" is ezt adnám....öröm nézni ahogy buzdítják, bátorítják, mentorálják, csodálják a gyerekeket, akiknek produkciói valóban nagy, igazi élményt nyújtanak. Én ezen annyira nem csodálkozom, mert a manír nélküli tehetséges gyerekek mindig többet tudnak nyújtani, mint a maniros, beképzelt felnőttek, Csak ne romoljanak el. Később. És ne akarjanak nyerni mindenáron. Mint ahogy most se, az a rekedten is küszködve de nagyszerűen , kifejezően éneklő  fiú, aki mondta is, hogy "én nem nyerni jöttem az énekiskolába, hanem tanulni." Tanulhatnának sokan tőle!

és adnék egy csillagos ötöst Friderikusznak is (aki korábban ugye igazgató volt az énekiskolában?) De mindig kitalál és remekül csinál valami újat. Most épp 24 óráig összezáratja magát egy-egy riportalanyával. Akikből, bárkiből, kihozza a lényegüket. Elragadóan. Kedvesen, őszintén, a lényegükre tapint. Kedvesen még a hiányosságaikra is. Akik csak hálásak lehetnek neki, e figyelemért. Meg mi, nézők is.  Szinte kedvet kapunk, hogy zárjanak már össze ezzel a kedvesen mosolygó, mindenkire rácsodálkozó emberrel. Hátha megtudnánk magunkról is valami újat, fontosat. De hát ahhoz már "valakinek" kéne lenni, akire más is kíváncsi.  De épp ez az, hogy nem is számií kivel van. Akárhogy is, de ő a "valaki"! (amúgy meg mindenki az, épp arra is rávilágit)