erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

egy gyerek bömböl

2015. május 20. - gond/ol/a


Szeged ünnepel. Fel van fordulva az egész város. A hidon nem lehet közlekedni, csak csoszogva. A tereket, cukrászdákat stb. elözönlik az idelátogatók. A Nagyáruház éli viszonylag normális napját. (ott mindig akad ember szép számmal), de azért ott is van valami, amit még nem tapasztaltam: egy kisgyerek éktelenül bömböl a papírrészlegen, belevörösödve, belerekedve, toporzékolva - de ha jobban megnézem, könny egy sincs a szemében. Apja (?), valószínű az, a későbbiekben kiderül, most mindenesetre eléggé tisztes távolságból figyeli, zavart mosollyal(!) a szája sarkában. Én bemenekülök a fülhasogató és idegtépő lárma elől egy könyvesbódéba, de ott is hallani, mondom is az eladónak, aki később jön be, hogy mennyire sajnálom ezt a gyereket (meg a szüleit is), mire ő ne sajnáljam, ez csak hiszti. 
Attól még sajnálom. 
Hát még mikor kiderül a következő jelenetből a háttérhelyzet. 
Az apa (tényleg az) kiviszi a passzázsra a gyereket, ott egy babakocsi és egy nő. A babakocsi egy kisebb gyereké, a nő mindkét gyerek anyja. Csakhogy a babakocsis gyerekét abajgatja, emerre meg csak szigorúan rákiabálni tud. De az csak üvölti, most már ki is lehet venni, mit: "Hidi vásárba!" Hidi vásárba!" - mintha elakadt volna a tű a lemezén. Anya:"Rossz vagy! Rossz gyereket nem viszek vásárba!"! Bőgő gyerek, reszketve: "Jó vagyok!" 
Kicsit alább is hagy a bőgése. 
Majd hirtelen eszébe jut, hogy "pisilni kell", s már tolná is le a nadrágját. 
Az apa még időben azért valahova elviszi. 
Látókörömben már csak az anya a kisebb gyerekével. 
Ott téblábolok, de tisztes távolságban. És azon gondolkodom, odamenjek-e hozzá, és mondjam-e meg, hogy talán picit többet foglalkozhatna a nagyobb gyerekével is, és főleg gyengédebben, mert még ő se nagy....attól, hogy van egy még kisebb testvére, nem biztos, hogy felnőttként kéne kezelni a picit nagyobbat.... 
De hogy jönnék én ehhez?! 
Különben is, az én lányom is, volt úgy, hogy bőgött boltban, (mert nem vehettem meg mindent, amit akart,) - ha nem is így és ennyire! - pedig neki még csak nem is volt kisebb testvére. 
Nagykorára meg milyen visszafogott lett.

 

(2007. május 20)

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr318328948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

325917 2015.05.20. 15:00:19

Micsoda "apróságok" vannak.

13282 2015.05.20. 16:08:02

az"apróságok " (is) fontosak!

325917 2015.05.20. 17:49:48

Kevesen veszik észre az apróságokat. Pedig azokban van a nagyon sok.
süti beállítások módosítása