finis előtt
mindig
lelassulok
sőt le is állok
mint ama régi
hosszútávfutó
ha más okokból is
de magányunk
közös
pedig a célban
nem lenné(n)k egyedül
ünnepelne a sokaság
valameddig
s valakik mindig
irigykednének is
aztán
elfelednének
de igy is úgy is
talán jobb is
nem "befutni"
csak megállni
mindig
a finis előtt
a végtelen
egy pontján
egyedül
aztán
az utolsó
léptek
mégis
megtétetnek
valahogy
