ülök Szegeden, a Boldogasszony sugárúton, a valamikori Április 4 útján, a 4. szám előtti padon, szemben egykori egyetemi lakóhelyemmel, az egykori Irinyi kollégiummal, ami már rég nem kollégium, de ott ebédeltem a pincehelyiségében, az egykori menzánkon, s most pihenek, napozok, a friss , koratavaszi fényben, élvezem a végre jó időt. Közben arra gondolok, nézve a kaput, balra előttem, hogy mi lenne, ha valami scfis időjáték folytán kilépne azon a kapun egykori magam - mondjuk 20 évesen, - majd félszázad távolából,... és meglátna itt a padon
engem; egy öregasszonyt. Vajon mit gondolna róla? egyáltalán észrevenné-e? vagy elrohanna mellette(m)? És mi lenne, ha én megszólítanám, és elmondanám neki, hogy én ő vagyok. Csak 50 évvel később. Ilyen lesz ő. - mondanám. Biztosan hitetlenkedne, vagy kétségbeesne vagy tiltakozna, esetleg megsajnálna. (engem, őt - mindkettőnket)... de el se tudom képzelni, hiszen 20 évesen olyan pesszimista voltam és dekadens is talán, meg lázadó - és féltem - nem is az öregségtől -, inkább a haláltól, meg persze az élettől is! Ugyanakkor tele voltam életféltéssel és életvággyal. (tele vágyakkal zokogott az én lelkem is...) el se tudom képzelni, mit szólna most hozzám, öregasszonnyá lett magamagához.(talán kiméletből nem is árulnám el neki, nem ijesztenék rá, vagy elütném azzal - ha már mégis megtörtént volna - hogy hiszen csak vicceltem... Nem is tudom elképzelni ezt a fordított találkozást -Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel c. irásának pandantjaként ezt aTalálkozást egy öregasszonnyal... fogalmam sincs , hogy zajlhatna le, sajnálat? megrettenés? öröm? együttérzés? lenne a fiatal lány reakciója? Vagy csak döbbenet, szólni se tudna, látni se...
A szemem közben már rég csukva tartom, s már nem a régi kapun, el is bóbiskolok a napon, én, az öregasszony, már nem is látom magam előtt én se 20 éves változatom. Csak kiüresedve ülök a padon, a koratavaszi, langymeleg napsütésben, valami időtlenségben lebegve, és akkor hirtelen egy hideg érintést érzek a jobb kézfejemen, kinyitom a szemem, egy fiatal nő hajol le hozzám e szavakkal:
"Tessék mondani, jól tetszik lenni?"
