Még jó, hogy (s ha) csak
életünk vége felé
ábrándulunk ki
majd' mindenből.
Bár tulajdonképpen
előbb is lenne rá
épp elég okunk.
Csakhogy akkor
nem is tudnánk
végig élni.
Vagy az is lehet
hogy a kiábrándulás
csak megkönnyiti
a véget?