á, nem ment el (igy) jött, a 60-as években, de el nem ment, mert nem mehet. A legendák csak jönnek... és itt maradnak  velünk, és túlélnek bennünket... mégha közben emberi , testi valóságukban esetleg "93 évesen el is hunynak" Jancsó élő legenda volt és marad Az volt már a kezdetek kezdetén…

eljött az idő mikor meggondolandó minden lépted tedd-e, ne-e mert fáj   ó, boldog idők! szertelen szaladgálásaid szeleburdi kora! önfeledt egykori szélvészkisasszony! nagynénik Cilikéje hová futottál?   jaj, sajgó térdeim görcsölő lábikráim!   meszes gerinc kopott porcok elcsúszott…

egyetemista koromban , az egyetemen, környékén, gyakran hallottam, hogy mondogatták valakikre (sajnálkozva, megvetéssel -de tán némi irigységgel is) - (de kár, hogy) aprópénzre váltotta a tehetségét bizony még tanárainkra utalva is volt ilyen... 50 év távlatából sokmindent egész másképp lát az…

mármint a filmé, vagyis jelenleg én, aki nem vagyok se kutyabarát se nem különösebb rajongója Belmondónak (különösképp mióta kalandfilmhős lett)...de ennek a filmnek híve lettem A film is a hűségről szól. Ha nem is szokványosan... Belmondo beszédes (kutya)tekintete, s a kutya emberi (emberséges)…