én láttalak már első nyaramon ott ültem gyékényen a partodon aztán következő nyáron valahol távol egy lágerben a halál partjaira elűzötten idegenben De visszajöttem mert itt születtem partodon, Marosom anyám hazahozott mert ő is itt s mi hűek vagyunk a hűtlenekhez…

görnyedten, csoszogva sokdioptriás szemüveggel két koszos táskával és világitó mellényben haladt  el előttem ki ültem – vénasszony - egy még napsütötte padon a kései nyárban     eszembejutott mikor anyja kezét fogva összetalálkoztunk vagy fél évszázada az utcán megálltunk beszélgetni s én közben…