„Nem kell bedőlni ennek a marhaságnak!”ötven év előttikoratavaszi feddéstanári intelembohó egyetemistáknakkik a nyolcas terembenorosz irodalom óránegy katedrától távolipadsorbanaz ablak mellettsüttettéknapszemüvegesarcukat az ablakon bekúszó koratavaszinapsugarakonpedig a katedráról isegy napféleség…

  „Este várlak” egy régi, kézzel irott üzenet utolsó mondata... most fiókom legmélyéről elém esett... már el is feledtem hogy volt ilyen már majdnem azt is aki irta s azt is hogy kinek pedig ott a nevem az elején felkiáltójellel a művésztelep ajtajára volt kiaggasztva az üzenet már emlékszem el is…

összeroncsolt arc hogy mi tette? hát az évek gondjai, bajai amik tovatűntek   hát érdemes volt gyötrődni miattuk?   a nyomuk megmaradt bevésődött   s ők már nincsenek sehol   csak mit itt hagytak a nyomuk   kitörölhetetlen   mert semmi sem múlhat nyomtalan

a legjobb dolgok ingyen vannaka levegő hullámzásaa napsütés simogatásaa természet látványaa szél suhogásaés a csönd ismeg emlékeimújraidézésea képeskönyva fejembennem múló érzéseimaz egész életmindenajándékbavanillenenéha megköszönni is

A mi történelmünk Az ember él, éldegélaztán egyszer csak rádöbbenhogy a történelemben...aztán még később arra ishogy meghamisitjákaz életét, őt magát -mert a történelem mi vagyunkmi játsszukvelünk játszatjáka nemtanúk meg későbbátirják tetszésük szerintmegirják hazugságaikats közben azt mondjákaz…