„Nem kell bedőlni
ennek a marhaságnak!”
ötven év előtti
koratavaszi feddés
tanári intelem
bohó egyetemistáknak
kik a nyolcas teremben
orosz irodalom órán
egy katedrától távoli
padsorban
az ablak mellett
süttették
napszemüveges
arcukat az ablakon
bekúszó koratavaszi
napsugarakon
pedig a katedráról is
egy napféleség szórta
világitó sugarait
rájuk...
ránk
Most
vagy ötven év után
bágyadt koraőszi
Nap süt be rám
egy kávéházi ablakon
odahúzódom
hogy jobban elérjen
de nincs ki
rámszóljon se megdicsérjen
mert az intő folytatása
egy "de" után
nekem cimezve
az volt!
(a bedobott
Szolzsenyicin-
Hemingway analógia
mián)
mégis hallom
mert ott vagyok
a nyolcas teremben
már megint
kijárván
egyetem után
az életiskolát is
és még mindig
„bedőlök”...
de tudom, hogy
nem „marhaság”
akár korai
akár kései
a legfőbb jó
ha süthet ránk
a Nap
(arra a másik
katedrán ülő Napra
már rég nem...
s lesz mindannyiunknak
- egykor pajkoskodó
diáklányoknak is -
épp elég
naptalan éjszakánk
nem is olyan soká
