(már vagy egy hónapja nem irtam érdembeli bejegyzést... a verse(cské)ket leszámitva. Mármint beszámolót nem, az érdembelibb eseményeimről, élményeimről) ez a versdolog meg jó kis menekülési lehetőség, de úgy tűnik, megteszi. Néha esszenciálisabb is, mint a terjedelmes "próza"...(amin Moliere hőse bumfordi felfedezése óta is tudjuk, hogy egész életünkben beszélünk...) ezzel szemben talán több benne a belső és egyedi és elementáris. Bevallom kicsit fáraszt, untat(?) és nincs időm a valóság megkettőzésére... szolgai másolására... mégha örökös reflexiókkal is megspékelve, meg fotókban is rögzitve, - de azért megkisérlek pótolni pár fontos eseményt...időrendben:
kb egy hónapja jelent meg lányom második "felnőtt" (vers)kötete. (Érdekes az is, hogy ő hogy kanyarodott vissza a költészethez, prózai kiruccanás után (amivel -szerintem ugyan oktalanul - elégedetlen). Versei viszont relevációk és telitalálatok.Sokakat eltalálnak!
5-én jött ki a nyomdából a könyv: "A dolgok, amikről nem beszélünk" (paradox módon mégis és mégse...:) és másnap már beszélgettek is róla az Irók Boltjában a JAK Frissitő sorozatában (egy költőkolleginával, (akinek kötetét nem sokkal korábban épp lányom mutatta be)
Gyakran megyek fel Pestre viszonylag, unokám lát(hat)ása miatt is, de általában összekötöm valami irodalmi eseménnyel is, ami lányommal kapcsolatos. Igy érkeztem Pestre 5-én. S (elő)este el is sétáltam az Irók Boltjához - a kirakat már "várta" a másnapi eseményt...
egy versekból kiemelt talányos sort ábrázoló grafikával egyetemben:" minden nőnek van egy története, amit nem mesél el."
lehet asszociálni a kötetcimmel együtt (...amiről nem beszélünk:)
a(z érdekes) beszélgetés meg itt meg is hallgatható (egy az egyben) sőt látható is.
https://www.youtube.com/watch?v=O1mxFlQLiDA
