délutáni szunyokálásomból
egy szép és nagy arcú. tiszta tekintet arca
Kertész Imre ül (mellette a felesége és előtte lehajolva valamit átad a köztársasági elnök, Áder
megpuszilják egymást
erre ébredtem délelőtti visszaszunyokálásomból
átvette a dijat. jól tette, azok is akik kitüntették
ő béke már, kegyen vége már---
„A konszenzus megteremtésének a vágyáról és elodázhatatlan szükségességéről szól a díj elfogadása és átvétele.”
az én kertészem...
láttam óriásnak, mikor, s ahogy belépett a szigligeti könyvtár-elóadótermébe...
aztán a szegedi auditóriumban (utána lányom készitett vele interjút, képeslapot küldtek...neki később Berlinből...
és most tolószékben
azt hiszem szereti, ha kitüntetik
a képeken ez látszik,s már az is hogy nem ura mozgásainak, az arckifejezés a legfinomabb "mozgás" lenne
s amit mond...
szeret békülni az ember,,
utolsó kocsma... de semmi se olyan komoly (mint a halál))
