erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

mai emberek

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2014. május 09. - gond/ol/a

 

mindannyian Kőműves Kelemenék

vagyunk

 

hol épülünk, hol lerombolódunk

 

hol áldozunk, hol feláldozódunk

4 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr478328694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

180524 2014.05.09. 19:52:22

Három sor csak. S mennyi minden benne... +
Válasz erre 

69910 2014.05.11. 10:12:41

Kedves Alíz, ez a vers, egy gyönyörű, népköltészeti versnek beállított költemény egy mitosz. Nem hiszem el, hogy népköltemény. Inkább egy tehetséges, de ismeretlen költő versének tartom. De a hasonlatod nem ideillő -- szerintem. Én inkább prózaira fordítom a történést, s talán jobb lesz az analógia. A történet prózai magja, talán ilyen lehetett: Volt egy kőműves mester, aki tönkremenőben volt, mert alkalmazottaival együtt elrészegeskedtek. Elzüllöttek. És a szép vagyon, meg a négylovas hintó még meg volt, amihez az asszony nagyon ragaszkodott. Csak neki volt ilyenje. Büszke is volt rá, meg arra, hogy gazdag, még más gazdag asszonyok felett magasan áll rangban, szépségben. S a férje elzüllése mindezt veszélyeztette. Még kijárt férjének egy jó zsíros megrendelést, ami helyreállíthatta volna a az egyensúlyt, ezért az asszony személyesen ellenőrizte az építkezés folyamatát. De minden hiába. A részeg banda nem dolgozott, csak piált. S amikor az asszony kiverte a rikácsot, akkor csináltak valamit, ami persze, összedőlt. Amit nappal építettek, reggelre összedőlt. (még szerencse, hogy nem rájuk) S elérkezett az idő, amikor elég volt. Elege volt az asszonynak, de elegük volt a férjének is a kőművesekkel együtt. S nem úgy kezdődött a köszöntése, hogy jóreggelt, jóreggelt tizenkét kőműves, jóreggelt neked is Kelemen kőműves, hanem valahogy így: már megest részeg disznók vagytok? ... és ment a rikács. Azok meg egy kicsit beléfolytották a szót és beépítették a falba, hogy az lobban tartson. Szóval a prózai történet valahogy ekként valósulhatott meg.De egy tehetséges költő örökszépet fabrikált a prózai valóságból. Nagy marhaság, de valahogy így képzelem el. Azért, hogy jobban hasonlítson a magyar állapotokra. És elnézésedet kérem az önneprontásért.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása