elültették az iskola udvarán a mandulafát a holokauszt 70. fordulóján, az újjászületés jelképeként, emlékezve azokra a diákokra, akiknek emléktáblát avattunk az aulában előtte, s akik még csak felnőttek se lehettek, nem lehetett családjuk...

már kifelé mentem az udvarról, amikor megállított valaki (régi kollega, akinek a (ritka vezetéknevével a 70 év előtti gettóba vitelünk előtt felvett,  zsidó leltáron találkoztam...valószínű az apjától ered az aláirás, persze ezt még sohase közöltem vele., nyilván most se, csak  épp eszembe jutott)...Mondja nekem, a fára mutatva, hogy két fát kellett volna ültetni... Nem értem, miért? Hát mert igy nem fog termést hozni...

Biológiai ismerteim hiányosak a növények szaporodását illetően (meg tán egyéb irányban is)

de engem változatlanul az aggaszt, hogy ezeknek az elpusztitott gyerekeknek nem lehetett "termése" . pedig a természet rendje az lett volna! S már unokáik lehetnének,sőt dédunokáik is, ha valami embertelen "rend" nem rendelkezik erről másképp...

A mandulafa meg csak virágozzon !